Aszály 2026: a 2022-esnél is rosszabb év jöhet a magyar földeken

Az idei tenyészidőszak szinte végig csapadékhiánnyal telt. A tavaszi száraz vetési körülményeket nyár eleji hőhullámok követték, júliusra pedig az ország nagy részén kritikus szintre süllyedt a talajnedvesség. Az agrometeorológiai jelentések szerint az elmúlt 30 napban jellemzően csak 20-60 milliméterrel maradt el a csapadék a sokéves átlagtól, de a hosszabb, 90 napos időszakot nézve a hiány sok helyen már drámai.

Hol a legrosszabb a helyzet?

A legsúlyosabb vízhiány az Alföld középső és déli részén alakult ki, de a Duna-Tisza közén és a Dunántúl keleti felén is tartós a szárazság. Az elszórt záporok és zivatarok látványosak, de a talajban alig hagynak nyomot: a kiszáradt, cserepesedett felszínről a hirtelen lezúduló víz nagyrészt lefolyik, mielőtt beszivárogna a gyökérzónába.

A szakértők szerint a legfontosabb különbség 2022-höz képest, hogy idén a mélyebb talajrétegek is szárazon indultak – vagyis nincs az a vízkészlet-tartalék, amely a korábbi években még valamennyire pufferolta a nyári hiányt. Több térségben az öntözetlen kapásnövények állapota a történelmi aszályként emlegetett 2022-esnél is kedvezőtlenebb.

Mi lesz a terméssel?

A kukorica a legérzékenyebb vesztes: a virágzás és a szemtelítődés idején jelentkező vízhiány közvetlenül csökkenti a termést, és ez a kiesés utólag már nem hozható be, bármilyen eső érkezik augusztusban. A napraforgó valamivel jobban tűri a szárazságot, de az olajtartalom romlása így is érezhető lesz. A kalászosok esetében a korai betakarítás miatt kevésbé drámai a kép, bár a hozamok itt is átlag alatt maradtak.

Az agrárközgazdászok abban egyetértenek, hogy az idei terméskiesést már nem lehet érdemben mérsékelni. A rendkívüli készültség indokolt, de a beavatkozási lehetőségek szűkösek: az öntözés csak ott működik, ahol van kiépített infrastruktúra és elérhető vízkészlet – Magyarországon a szántóterületnek töredékén.

Nemcsak a növénytermesztés érintett

Az állattartó telepeken két irányból is szorít a helyzet. Egyrészt a hőstressz csökkenti a tejhozamot és a súlygyarapodást, másrészt a takarmány – főként a kukorica és a szálas takarmány – hiánya miatt emelkednek a költségek. A legelők több helyen kiégtek, ami idő előtti takarmányfelhasználásra kényszeríti a gazdaságokat: télre szánt készleteket kell nyáron feletetni.

Mi látszik a boltokban?

Az aszály hatása a fogyasztói árakban jellemzően több hónapos késéssel jelenik meg, és ritkán egy az egyben. A takarmányárak emelkedése előbb-utóbb beépül a hús-, tej- és tojásárakba, a zöldségeknél viszont már most érezhető a szűkösebb kínálat. A kenyér és a pékáru esetében a gabonapiac globális szereplője Magyarország, így itt a világpiaci ár számít inkább, nem kizárólag a hazai termés.

Van megoldás – csak nem gyors

A szakmai vita középpontjában a vízgazdálkodás áll. Az évtizedek alatt kiépült rendszer alapvetően a víz gyors elvezetésére készült, nem a visszatartására – miközben ma éppen a megtartásra lenne szükség. A vízvisszatartás, a csatornahálózat rekonstrukciója, a tározók és a mikroöntözés elterjesztése nem egy szezon feladata, hanem egy évtizedes program.

Rövid távon a talajművelés is számít: a nedvességet kímélő, forgatás nélküli technológiák, a talajtakarás és a jó szerkezetű, szervesanyagban gazdag talaj több vizet tart meg. Ezek nem oldják meg az aszályt, de a különbség egy jó és egy rossz gyakorlatot követő tábla között akár több tonna hektáronként.

Az idei év így leginkább figyelmeztetés: a szélsőséges száraz nyár Magyarországon már nem kivétel, hanem visszatérő forgatókönyv, amelyre a mezőgazdaságnak szerkezetében kell felkészülnie.