Miért számít a Duna hőmérséklete a paksi áramtermelésnél, és hogyan lett ebből 37,4 milliárdos becslés?

A Duna nyári felmelegedése nemcsak környezeti kérdés, hanem nagyon is kézzelfogható pénzügyi tétel a magyar villamosenergia-rendszerben. A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont, vagyis a REKK kutatói, Felsmann Balázs és Mezősi András számítása szerint a 2026. július 18. és augusztus 26. közötti paksi teljesítménykorlátozás 37,4 milliárd forintos kereskedelmi többletköltséget okozhatott. Fontos azonban, hogy ez nem hivatalos MVM-zárszám, hanem egy független modellszámítás, ráadásul a kutatás közvetlen eredeti dokumentuma nem szerepel a szerkesztőségi csomagban.

A becslés lényege egyszerű: amikor Paks a hűtési korlátok miatt kevesebb áramot termel, a hiányzó mennyiséget máshonnan kell pótolni. Ha ezt a piacon, drágábban lehet csak beszerezni, akkor a különbség többletköltségként jelenik meg. A mostani elemzések szerint éppen ez történt a nyári kényszerű visszaterhelés idején.

Mi köze van a Dunának az atomerőmű teljesítményéhez?

A Paksi Atomerőmű a Duna vizét használja hűtésre, ezért a folyó állapota közvetlenül befolyásolja az üzemelést. Ha a víz hőmérséklete magas, a vízszint pedig alacsony, akkor a hűtés lehetőségei romlanak, és a blokkok teljesítményét vissza kell fogni.

A szerkesztőségi csomag szerint 2026 nyarán egyszerre jelentkezett a melegedő Duna és az alacsony vízállás problémája. Az erről szóló beszámolók szerint a Duna vízállása Paksnál július 29-én mínusz 118 centiméterre süllyedt, ami jól mutatja, mennyire szélsőséges helyzet alakult ki. Ezek az adatok több sajtóforrásban is megjelentek, de elsődleges hatósági vagy üzemeltetői dokumentum nem áll rendelkezésre a csomagban, ezért a részleteket óvatosan érdemes kezelni.

Mekkora volt a kiesés?

A rendelkezésre álló összefoglalók szerint a visszaterhelési időszak július 18-tól augusztus 26-ig tartott. Az Infostart által idézett adatok alapján a kiesett áramtermelés mennyisége 922 GWh volt, vagyis 922 ezer megawattóra. Ez már önmagában is akkora tétel, amely érzékelhetően megjelenik a magyar áramrendszer beszerzési oldalán.

A REKK-modellhez felhasznált számítás szerint a paksi áram termelési önköltségét 14,02 forint per kilowattórában vették figyelembe, a 2025-ös pénzügyi beszámoló alapján. A kereskedelmi többletköltség így nem maga a teljes piaci beszerzési ár, hanem a piaci pótlás ára és a paksi termelési önköltség közötti különbség. Ez fontos pontosítás, mert a 37,4 milliárd forint nem általános „kárról”, hanem egy meghatározott módszertannal számolt pótlási többletről szól.

Hogyan jött ki a 37,4 milliárd forintos összeg?

A rendelkezésre álló beszámolók alapján Felsmann Balázs és Mezősi András, a REKK kutatói a kieső paksi termelést a piaci pótlás költségével vetették össze. Ha a meg nem termelt áramot magas spot vagy importpiaci áron kellett megvenni, miközben Paks ezt jóval alacsonyabb önköltségen tudta volna előállítani, akkor a kettő közötti különbség adja a többletszámlát.

Telex és Infostart beszámolók szerint ebből a modellből 37,4 milliárd forintos összeg adódott. A csúcsnapokon a napi pótlási többletköltség a sajtóban megjelent adatok szerint a 2 milliárd forintot is meghaladhatta. Ez jól érzékelteti, hogy egy hosszan elnyúló nyári korlátozás miért válhat néhány hét alatt tízmilliárdos tétellé.

Miért nem biztos, hogy pontosan ennyi volt a tényleges veszteség?

A szerkesztőségi csomag egyik legfontosabb bizonytalansága éppen az, hogy nincs elérhető MVM-közlés a tényleges, elismert pénzügyi eredményről. A 37,4 milliárd forint ezért a cikkben nem kezelhető végleges, hivatalos számként. Helyesebb úgy fogalmazni, hogy ez a REKK kutatóinak független modellszámítása a kereskedelmi többletköltségre.

A Reakció elemzése szerint az összeg egy konzervatív felső becslés lehet. Ennek oka, hogy a számítás spot piaci árakon alapulhatott, miközben az MVM a valóságban rendelkezhetett olyan határidős vagy egyedi árambeszerzési szerződésekkel, amelyek csökkentették a tényleges pótlási költséget. Mivel ezekről a szerződésekről nincs nyilvános, ellenőrizhető adat a csomagban, ennél pontosabb állítás nem tehető.

Mit mutat ez a magyar energiapiacról?

A történet túlmutat egyetlen erőmű egyetlen nyarán. A paksi termelés kulcsszerepet játszik a hazai áramellátásban, ezért ha ott tartós korlátozás lép fel, azt a rendszer máshol, jellemzően importtal vagy drágább piaci beszerzéssel próbálja kiegyensúlyozni. Ez végül az energiapiaci költségekben, közvetve pedig a teljes ellátási rendszer terheiben jelenik meg.

A mostani helyzet azt is megmutatja, hogy a klímaváltozás nem elvont jövőbeli kockázat az energetikában. A hőhullámok, az alacsony vízállás és a melegebb folyóvíz már ma is korlátozhatja azokat az erőműveket, amelyek stabil alapterhelési termelésre épülnek. Minél gyakoribbak az ilyen nyarak, annál nagyobb lesz az alkalmazkodás költsége is.

Elkerülhető lett volna a veszteség?

A szerkesztőségi csomagban szerepel olyan állítás is, hogy bizonyos műszaki korszerűsítések vagy vízügyi beruházások olcsóbbak lettek volna, mint a nyári leállásból származó veszteség. Ez azonban csak közepes biztonságú, másodlagos forrásokra épülő állítás, és nincs hozzá elsődleges műszaki vagy beruházási dokumentáció. Emiatt ezt nem lehet biztos következtetésként leírni.

Óvatosabban úgy fogalmazható meg: a mostani becsült többletköltség nagysága alapján felértékelődik minden olyan fejlesztés kérdése, amely csökkentheti a hűtési korlátokból eredő termeléskiesés kockázatát. Hogy konkrétan mely beruházás lett volna műszakilag, jogilag és gazdaságilag indokolt, azt csak elsődleges szakmai és hatósági dokumentumok alapján lehetne felelősen megítélni.

Miért fontos a módszertan tisztázása?

Az ilyen ügyekben könnyű összekeverni három különböző dolgot: a meg nem termelt áram mennyiségét, a piaci pótlás költségét és a vállalati szintű, könyvelésben megjelenő tényleges veszteséget. A most idézett 37,4 milliárd forint a rendelkezésre álló információk szerint a második kategóriába tartozik: egy modellezett kereskedelmi többletköltség.

Ez azért lényeges, mert a közbeszédben egy nagy szám nagyon gyorsan „végleges veszteséggé” válhat. A jelenlegi forráshelyzet mellett azonban csak annyi mondható biztosabban, hogy a nyári paksi korlátozás jelentős, tízmilliárdos nagyságrendű pótlási többletköltséget okozhatott a modell szerint. A pontos végösszeghez elsődleges REKK-dokumentumra, MVM-adatokra és lehetőleg MAVIR- vagy hatósági háttéranyagra is szükség lenne.

Mit jelent ez az olvasónak?

A legfontosabb tanulság az, hogy az energiabiztonság költsége egyre inkább összekapcsolódik az időjárási és vízügyi kockázatokkal. Ha egy nagy erőmű termelését a környezeti feltételek korlátozzák, annak hatása nem marad az erőmű kerítésén belül: megjelenik a nagykereskedelmi áramárakban, az importigényben és végső soron az egész rendszer pénzügyi egyensúlyában.

A mostani ügy ezért nemcsak egy nyári technikai epizód, hanem figyelmeztetés is. A Duna hőmérséklete és vízállása a jövőben is meghatározhatja, mennyire stabilan és milyen áron termelhet Paks, és ezzel együtt azt is, mennyibe kerül Magyarországnak az ellátás fenntartása a forró, aszályos időszakokban.